• oxidmentesítő
• és zsírtalanító

műveleteket különböztethetünk meg.

A korrózió következtében képződött (K) felületi szennyeződések fokoza­tait, a tapadó (T) szennyeződések fajtáinak jellemzőit és a bezárt (B) felületi szennyeződés fokozatait, jelöléseit, valamint ezek meghatározására vonat­kozó vizsgálatokat az MSZ 1891 sz. szabvány tartalmazza.

A felület előkezelés célja olyan passziváló hatású réteg kialakítása a már előkészített fémfelületen, amely az átmeneti védelmen kívül az alapozó fes­ték jobb tapadását elősegíti. Általában az előkezelés folyamán a felületen a fémmel kémiailag kötődő réteg alakul ki. A felület előkészítés és a felület előkezelés módját a védendő szerkezet anyaga, alakja, mérete, felületi kiképzése, térbeli elhelyezkedése stb. szem­pontok figyelembevételével kell a legmegfelelőbbet kiválasztani és alkal­mazni.

Az acélszerkezet felület előkezelés módjának megválasztása összefügg az alkalmazandó festékbevonat rendszer rétegfelépítésével, de különösen az alapozó festékanyag típusával, valamint a várható igénybevétellel, ill. annak mértékével. Az igénybevételtől függően változhat az előkészítés módja, azonban a felületképzés tartóssága döntő mértékben az előkészített felület minőségétől függ. Minél jobban megközelítik a fémtiszta állapotot, annál jobb a bevonat tapadása, korrózióállósága.

A zsír- és olajszennyeződések eltávolítás mértékének megállapítására vo­natkozóan az MSZ1891/1-67 sz. szabványon kívül a KGMI 22.678-76 sz. ága­zati műszaki irányelv ad részletes elemzést. A gépi mechanikus eszközök jellege szerint védőöltözetet kell hordani. Áramütéstől, a meglazult részek repülő darabjaitól, a rozsdaportól, a csiszolóanyagok ártalmaitól kell óvakodni. A zsírtalanítási műveleteket, ill. annak minőségét – ugyanúgy, mint az oxid­mentesítést is – az igénybevételnek megfelelő felületvédelemhez kell igazí­tani. A túlzott tisztítás műszaki előnyt biztosít ugyan, de az üzemköltséget növeli, az elégtelen tisztítás viszont rontja a bevonat élettartamát. Ezek op­timalizálása is a korróziós tervezési körbe tartozik. Az egyes felületvédelmi technológiák, ill. festékbevonat típusok minimális a tisztaság fokozatára az MSZ 1891/3 és a KGMI 22.678-76 előírásai adnak követelményértékeket.

A korrózióvédelem közgazdaságilag olyan többletmunka, amely saját érté­kével növeli a termék vagy szerkezet értékét, a használati érték megóvása érdekében. Alkalmazása tehát gazdaságos minden esetben, amikor a véde­lemre fordított többletmunka (költség) kisebb, mint ennek elhagyásával az azonos állapot fenntartásához szükséges ráfordítások lennének.

A felületelőkészítés a korrózióvédelmi tevékenység „leggyengébb lánc­szeme”, tehát döntően a védelem gazdaságosságát is egyben meghatároz­za. Hazai és irodalmi felmérések alapján az alábbi táblázat összegzi a különböző felületelőkészítési eljárásokhoz tartozó átfestések gyakoriságát (karbantar­tás), valamint az idők (50 év) folyamán felmerülő teljes költségek viszonyát. Az adatok alapján látható, hogy a felületelőkészítés többletköltsége hosszabb távon megtérül, mivel a felújítási ciklus időket jelentősen növelni le­het, amely jelentős anyag-, energia- és élőmunka-megtakarítást eredmé­nyez.